jön

Teljes szövegű keresés

jön tárgyatlan ige jött, jöjjön; jövök, jössz, jövünk, jöttök v. (ritka, bizalmas) jösztök; felszólító mód 2. sz (választékos) jöjj v. (bizalmas) ® gyere [e-e] v. (régies) jer [e]; (csak a jelentő mód jelen 2. és 3. személyben és felszólító módban, tájszó v. régies) , jőjön, (népies) gyün, gyütt, gyüjjön
I. A beszélő felé, a beszélővel együtt v. az elbeszélő szöveg szóban forgó színhelye felé közeledve halad.
1. (-t ragos mértékhatározóval is) <Gyalog, vmely állaton v. közlekedési eszközön haladva> megy oda, ahol a beszélő most van; útban van, közeledik ide. Vhova jön: közeledik vhova, ahol az éppen beszélő v. szóban forgó és jelen levőnek gondolt személy; vkiért, vmiért jön; vki ellen jön: vki felé támadó szándékkal közeledik; vkinek a látogatására, segítségére, vigasztalására jön; vki után jön: vki mögött haladva, őt követve közeledik ide; ® bukdácsolva jön; vmi, vki vkinek a ® helyébe jön; ® közelébe se jöhet vkinek, vminek; ® közel se jön hozzá; (velem, velünk) szemben v. szemközt jön: velem, ill. velünk ellentétes irányban haladva közeledik felém, felénk; gyalog jön; ballagva, futva, tántorogva, vágtatva jön; gyorsan, lassan, lábujjhegyen jön; autón, hajón, kocsin, lovon v. lóháton, szamáron, szekéren, vonaton jön; a városba jön; arra jön; elém, értem, felém, rám jön; hozzánk, közénk jön; a maga ® alkalmatosságán jön; ® lépésben v. lépést jön; nagy ® széllel jön. Három kilométert jöttünk gyalog. Jössz-e már? – Jövök* (helyesen: megyek). Amint jöttem, megbotlottam egy kőben. Nézd, ott jön a bátyám! Milyen örömmel jön ez a kutya! Az a bika egyenest ide jön. Ha Pestre jössz, nézz fel hozzánk!  Túlnan, vélem átellenben épen, | Pór menyecske jött. Korsó kezében. (Petőfi Sándor) Ami az író vagy beszélő felé közeledik, az jő, ami távozik tőle, az megy. (Arany János) Jött az utca végén, lassan ballagott, begombolt ködmönnel. (Babits Mihály) Fiatal a legény, de … megül azon a lovon, … jön a pusztán keresztül s vágtában. (Móricz Zsigmond) || a. <Kísérőként, útitársként> oda megy v. utazik, ahova a beszélő (is) megy v. utazik. Várjunk még egy kicsit, Pista is jön velünk. Holnap Szegedre megyek; nem jönnél velem?  Bajtárs! mért nem jössz csatára? | Ily legénynek mint te, ott van ám nagy ára. (Arany János) Őrünk egyszerre csak megállt, … s kijelentette, hogy csinálhatunk, amit akarunk, de ő nem jön tovább velünk. (Kuncz Aladár) [Útrahívás.] Jöjj velem, … Eh, mit is vársz – jössz-e vagy elragadlak. (József Attila) || b. (1. személyben, csak határozóval) <Más személlyel v. személyekkel bizonyos idő – az elindulás v. a találkozás – óta> egy úton, együtt halad v. utazik. Reggel óta jövök ezzel az emberrel. Amióta veled jövök, még egyetlen madarat sem láttam. Már jó félórája jövünk együtt, de még alig beszélgettünk. || c. Útban van, közeledik oda, ahol a beszélő abban az időben tartózkodik, tartózkodott v. fog tartózkodni, amelyről az elbeszélés szól, v. ahova a beszélő képzeli magát; közeledik az elbeszélés szóban forgó színhelye felé. Alig hogy odaérek, jön ám a gyerek nagy dérrel-dúrral! Tegnap éppen a Lánchídon mentem, amikor velem szembe jött egy volt tanárom. A nyári szünetet Siófokon töltöm; ha te is Siófokra jönnél, okvetlenül keress fel!  [Falu végén kurta kocsma …] A legények kurjogatnak, Szinte reng belé az ablak … Megint jőnek kopogtatnak: „Csendesebben vigadjanak …” (Petőfi Sándor) Jön a hajdu: Ágnes asszony, | A tömlöcbe gyere mostan. (Arany János) Alig mentek néhány lépést, midőn szembe jöttek az öregek. (Mikszáth Kálmán) S ím néha erős lépés zaja hallik, Jön egy daliás, ifjú legény. (Kaffka Margit)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
2. Vkire jön v. (tájszó) hegyibe jön (vkinek): a) a beszélő v. ennek közelében levő személy felé támadó szándékkal közeledik; b) vkire támad. Rám, rád, ránk, rátok jön; hegyibém, hegyibéd, hegyibe, hegyibénk, hegyibétek jön.  Kétszázezer vitézzel jött ránk Napóleon. (Garay János)
3. <Közlekedési eszköz> közeledik oda, ahol a beszélő van, v. ahova az elbeszélésben képzeli magát; útban van ide. Jön a vonat! Lassan jön az a kocsi. Az úton jön egy autóbusz. Ide jön az a taxi? Ott jön a villamos. Felénk jön a repülőgép. Szemben velünk jött egy másik vonat.  Sej, itt az új esztendő, jön a szekér értem. (népköltés) Feketén | dübörgött messziről a gyorsvonat | … a gép jött. Ismertem savanyú, | fojtó füstjét. (Szabó Lőrinc)
4. <Úszva, lebegve, repülve> közeledik vmi, vmit vmely természeti erő visz. Ott jön egy jégtábla a Dunán. Erre jön a sárkány. Felém jön a füst. Rám jön a gőz. Jönnek a felhők.
5. <Szállított tárgy, küldemény> közeledik ide, mert útnak indították hozzánk. Jön az új bútorunk; jön a csomag, a levél, a posta. Ide jön az a szállítmány vagy a szomszéd üzembe?
6. (játék) <Vmely kártyalap a játékos sejtése szerint> éppen most kerül hozzá; most veszi. Talán most jön az ász! Remélem, jó lapom jön!
7. <Fenyegető veszély, természeti jelenség> a közelben van, s egyre közelebb jut. Jön az árvíz! Jön az eső, a fergeteg, a zivatar. Nem ide jön a vihar, mert már megfordult a szél.  „Jön az árviz! jön az árviz!” hangzék, S tengert láttam, ahogy kitekinték. (Petőfi Sándor)
II. A beszélőhöz v. az elbeszélés szóban forgó színhelyére érkezik.
1. Megérkezik oda, ahol én, a beszélő v. író most vagyok; ide érkezik. Vö.: idejön. Beteglátogatóba jön; jön a nagy ® fúróval; vmilyen ® járatban jön; mellém, hozzám, közénk jön; a ® készre jön; nyakamra jön: a) nem szívesen látott vendégként érkezik hozzám; b) gyakran fölkeres, és ezzel terhemre van. Nem jött üres kézzel. Tőled jött hozzánk. Mikor jössz megint hozzánk? Intettem neki, hogy jöjjön ide. Ide jössz vagy színházba mégy? Este jöttek a városba. Ha megint Pestre jövök, magammal hozom az öcsémet is. Ha ti jöttök, mi megyünk. Hozzád jöttek a vendégek. Azért jöttem, hogy megkérjelek egy szívességre. Csak most jöttél, s máris menni akarsz? (szójárás) Ha jöttök, lesztek, ha hoztok, esztek: <tréfás meghívás azzal a figyelmeztetéssel, hogy ennivalóra ne számítsanak>.  Ti barna kondor ifjak! | … Óh jó időbe jöttök! (Csokonai Vitéz Mihály) Nem úgy mentem, amint jöttem. (Kisfaludy Sándor) || a. Utánam jön: a) oda érkezik, ahova én már megérkeztem. Ide is utánam jött. b) eltávozik onnan, ahonnan én eltávoztam, és igyekszik utolérni, v. a nyomomban halad; ne jöjj utánam: (átvitt értelemben is) ne kövess. Amikor eljöttem onnan, utánam jött. || b. Hazaérkezik. Holnap jön a fiam vidékről. || c. <Más vidékről> ide költözik (ahol én is tartózkodom). Idegenből jött a legény, de hamar megtetszett a lányoknak. || d. <Költöző madár> hazánkba érkezik. Jönnek a fecskék.
2. Nekem jön: a) annyira közel halad v. közel jut hozzám, hogy súrol v. meglök, belém ütközik. Véletlenül nekem jött a szembejövő férfi. b) tettlegesen rám támad, ellenem támad. Nekem jött egy kóbor kutya. c) (átvitt értelemben) indulatos beszéddel rám támad. Egyszer csak nekem jött nagy mérgesen, hogy őt ne gyalázzam.
3. (ritka) <A vállamra, a nyakamba> segítségemmel felszáll, felkapaszkodik. Jössz a vállamra?
4. Hozzám jön (feleségül): feleségem lesz.  Azért jöttem: Jössz-e hozzám, vagy nem? (népköltés)
5. <Személy v. dolog> hozzám, a közelembe kerül úgy, hogy hosszabb v. rövidebb ideig rendelkezhetek v. együtt lehetek vele. Vö.: idejön (2). Hozzánk jött dolgozni. Jött egy kis pénz a konyhára. || a. (átvitt értelemben) Vhogyan jön vmi: vmilyen módon hozzájutunk, megszerezzük.
6. <Küldemény> megérkezik úgy, hogy hozzák. Vö.: idejön (1). Jött-e posta? Ma nem jött csomag. Ide jött a küldemény, nem a munkahelyemre.  Jönnek a levelek édes mátkájától. (Kiss József) || a. (bizalmas) <Folyóirat, újság> rendszeresen megérkezik a beszélő címére. Reggel jön a Népszabadság. Ezen a héten nem jött a lap, pedig egész hónapra előfizettem rá. Szabadságom alatt ide jön az újság a nyaralóhelyre.
7. (átvitt értelemben, bizalmas) Vhova jön vmi: vhol lesz vminek az állandó, kijelölt helye, rendsz. a mutatott v. közelinek tekintett helyen; vhova kerül. A gombok középre jönnek. Ez a csipke a blúzon előre jön. Ez az idézet ide jön a bekezdés végére. A dívány a sarokba jön. Ez az asztal oda jön a másik mellé. A képek erre a falra jönnek. || a. (átvitt értelemben, bizalmas) Vhova, vmikorra jön: vmely időben sorra következő, sorban tárgyalásra, előadásra kerülő dolog kijelölt ideje vmikor, kül. más dolgok lezajlása előtt lesz; vmikorra kerül. Ez a műsorszám előre jön. A zeneszám a szünet elé jön.
8. Belép <vmely szervezetbe, amelynek a beszélő is tagja>. Vö.: idejön (2). Ti is a közalkalmazottak szakszervezetébe jöttök? || a. Beiratkozik <vmely iskolába v. iskolára, ahova a beszélő is jár>. Te is a műegyetemre jössz? || b. Vminek jön v. vmilyen pályára jön: vmely életpályát választ, amelyen a beszélő is műkodik. Ki jön tanári pályára v. tanárnak?
9. <Hír> szájról szájra terjedve ide érkezik; hallomásból ismeretessé válik. Híre jött, hogy …; egyszer csak jön a hír, hogy …
10. (átvitt értelemben, bizalmas v. népies) <Térben húzódó v. elterülő dolog> (el)ér, (ki)terjed, (el)nyúlik vmeddig (ebben az irányban, ahol beszélek). Eddig jön a villanyvezeték. Erre jön az út. Erre jön az ő földje.
III. Rejtett helyről látható helyre, közelünkbe v. szemléleti körünkbe jut; érzékelhetővé válik; előbukkan, keletkezik, támad.
1. Vminek a belsejéből kifelé tart, kifelé halad, áramlik. Jön a foga: rendsz. gyermeknek fokozatosan kinő egy v. több foga. Jön a csapból a víz. Reggel elzárták a vizet, de most már jön.  Most huszonkét esztendős; most jönnek a bölcsesség fogai. (Jókai Mór) || a. Vkiből, vmiből jön vmi: a belsejéből árad vmi. Jön belőle a borszag. Jön a füst a kályhából.  Ki az? kérdi egy hang, mintha sírból jőne. (Arany János) || b. <Váladék vmely testrészbe, testüregbe> összegyűlik, és így érzékelhetővé válik. Szájába jön a nyál; szemébe jön a könny.  Olyan aranyosan locsogott …, hogy nekem könny jött a szemembe. (Gelléri Andor Endre) || c. (átvitt értelemben) Vhova kerül. Ajkára, nyelvére jön vmely szó, kifejezés: keresetlenül mond vmely szót, k.-t; ® tollára jön vmi.  Beszéltünk erről, arról, Amint nyelvünkre jött. (Petőfi Sándor)
2. (átvitt értelemben) <Titokban tartott v. ismeretlen dolog> kiderül, előtűnik, kiviláglik. ® Felszínre jön vmi; ® napfényre jön; vmi ® napvilágra jön. || a.* Tudomására jön: t.-ára jut.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
3. (átvitt értelemben, bizalmas) <Cikk, írásmű> nyomtatásban megjelenik. A következő számban jön. Még a nyáron jön két könyve.  Elfogyott az első kiadás, tavaszra új jön. (Kosztolányi Dezső)
4. (átvitt értelemben, bizalmas) Születik (1).  Egymás után jöttek a gyerekek, egyik a másikat váltotta fel a mosolygós, szép arcú édesanya mellén. (Móricz Zsigmond) || a. Világra jön: a) <ember, állat> megszületik.  Fiamnak vágynám csillagát kitudni. | Éjfél után, múlt éjjel, jött világra. (Madách Imre); b) (ritka) <nóta> keletkezik, terem.  Sirva jön a magyar nóta világra. (Arany János)
5. (átvitt értelemben is) Vhonnan jön: vhonnan származik, ered. A népből jött, s hű is maradt a néphez.  Kunyhóból jő mind, aki a Világnak szenteli magát. (Petőfi Sándor) A decik száma nem volt oly nagyon sok, s a mámor inkább a szívekből jött, mint a poharakból. (Babits Mihály)
6. (ritka) Az ismeretlenségből hirtelen előbukkan; támad.  Jönnie kell új Dózsa Györgynek, S fog is jönni. (Ady Endre) || a. (átvitt értelemben, ritka) <Ötlet, gondolat v. hangulat, érzelem> támad. Kedve jön vmire; bátorságom, kívánságom, vágyam jött arra, hogy … Az az ötletem jött, hogy … Éppen jókor jött ez a gondolatod.  S kedvetek ha jő kötődni, Ugy kapkodjatok felém: A természetnek tövises Vadvirága vagyok én. (Petőfi Sándor) Furfangos gondolatja jött. (Jókai Mór) || b. (ritka) <Szél> hirtelen fújni kezd; támad.  Szél jött, friss szél, és a füvek és a margaréták és a gazok … üdítő, vidám hajlongásba kezdtek. (Babits Mihály)
IV. Bekövetkezik v. bizonyos állapotba, helyzetbe jut, kerül.
1. (átvitt értelemben, bizalmas) Bekövetkezik (1). Jól jön vmi (vkinek)*: a) jól esik neki; b) éppen akkor következik be, amikor legjobban várja, amikor legnagyobb szüksége van rá; rosszul jön vmi (vkinek)*: a) rosszul esik neki; b) akkor következik be, amikor legkevésbé számított rá; ® soká jön; vkire csőstül jön az ® áldás.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
2. (átvitt értelemben) <Bizonyos elvont szókapcsolatokban gyak. pongyola szóhasználatként. Nyugalmi, nyugodt állapotból> vmely nyugtalan v. mozgó állapotba jut, kerül. Dühbe, indulatba, zavarba jön vki; elemébe jön: belemelegszik a beszédbe, előadásba, munkába stb.; (ritka, régies) haragba jön: haragos lesz; méregbe jön: megmérgesedik; ® trémába jön; ® tűzbe jön vki; ® lendületbe jön; ® svungba jön; (fizika, sajtónyelvi) forgásba, mozgásba, rezgésbe jön: <tárgy> forogni, mozogni, rezegni kezd. || a. (átvitt értelemben) Vmibe jön: vmely szokás v. közös cselekvés középpontjába kerül, s ezzel a figyelem ráterelődik. Divatba jön: divatossá válik; vkinek a neve ® forgalomba jön; gyanúba jön: vki, vmi gyanússá válik, a gyanú ráterelődik; ® összeütközésbe jön vkivel, vmivel; ® számba jön; szóba jön: szóba kerül; szokásba jön: szokásossá válik; ® tekintetbe jön.  Már minálunk babám, már minálunk babám, ez jött a szokásba: Nem szedik a meggyet, nem szedik a meggyet fedeles kosárba. (népköltés) || b.* (átvitt értelemben, ritka) Eszébe jön: eszébe jut.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
3. (átvitt értelemben) <Állandósult szókapcsolatokban.> Vhova jön: vmely rendezett, áttekinthető állapotba kerül. Rendbe jön: a) <személy v. testrész egészsége> helyreáll. Már rendbe jött a lába. b) <személy, közösség anyagi helyzete> rendeződik, és így ismét kedvező helyzetbe kerül; c) vki, gyak. vkivel rendezi nézeteltéréseit v. elintézetlen ügyeit; d) vki vmivel rendbe hozza a vele kapcs. ügyeket; e) <dolog, szabályos menetében megzavart folyamat> rendezett állapotba kerül, úgyhogy zökkenők, nehézségek nélkül haladhat tovább; rendeződése befejeződik; ® tisztába jön magával vmi felől, vminek a tekintetében; ® tisztába jön vmivel; magához jön*: a) <ember> magához tér; b) <beteg ember, átültetett palánta> erőre kap; eszéhez jön*: magához tér.  Sok olyan történt, mit nem szeretek. | De most már jó uton vagy: rendbe jöttünk. (Vörösmarty Mihály) Alaposan tisztába akart jönni a dologgal. (Krúdy Gyula)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
V. Időben közeledik; következik.
1. (átvitt értelemben) <A mostanihoz közeli idő, esemény, állapot> közeledik, s hamarosan itt lesz; (nemsokára) következik, bekövetkezik. Jön a tavasz, a nyár, az ősz, a tél; jön az aratás, a szüret, a farsang; aztán jött a háború, a drágaság, a sok betegség; (még csak) most jön a ® java!; jön a haddelhadd.  Napok jönnek, napok mennek, De búm csak nem távozik. (Kisfaludy Sándor) Ott essem el én, A harc mezején, … Ott szedjék össze elszórt csontomat, Ha jön majd a nagy temetési nap. (Petőfi Sándor) Ha fúj a szél, esik az eső, … ez mind nem baj, csak … hideg ne jöjjön. (Tömörkény István) Hát ahogyan a csodák jönnek, Úgy írtam megint ezt a könyvet. (Ady Endre) Ragyogó húsvéti idő jött, száraz, napos napok. (Kaffka Margit) || a. (bizalmas) Vmi jön: utunkban vmihez érünk, vmivel találkozunk. Jön a ® kanyar!; jön a lejtő. Mikor jön a végállomás?  Kivel Viteted holmid s kinek akarod, Ha meredek jön, nyujtani karod? (Tóth Árpád)
2. <Személy> sorra kerül, soron következik. Most én jövök.  Lamberg szivében kés, Latour nyakán | Kötél, s utánok több is jön talán. (Petőfi Sándor)
3. <Vmely esemény> történik, megtörténik, megesik. ® Ahogy jön; ha úgy jön*: ha úgy hozza a sors; (átvitt értelemben) Jöjjön, aminek jönni(e) kell!: bármi történik, állom a sarat, nem hátrálok meg.  Az apák verekedtek török ellen, kuruc ellen, ahogy jött (néha még labanc ellen is). (Mikszáth Kálmán) Megerősödtem abban a tudatban, hogy jöjjön, ami jön, nem tehetek másképp, mint követem a többit. (Kuncz Aladár)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
4. (átvitt értelemben, bizalmas) Vkire v. vkinek vmijére jön vmi: vkit elér vmi; vkinek elkövetkezik vmije. Álom jön a szemére: elalszik. Rád jött a bolondóra. || a. <Szitkozódó, átkozódó kifejezésekben.> Jöjjön rá v. vmijére vmi: érje utol vmi betegség, kellemetlenség. A nehézség jöjjön a kezére!  Jőjjön a döghullák varja Mindenkire, aki vén, savanyú Akaratát most piszkosan akarja | Lelkünkön és a szennyes Hunnián. (Ady Endre) || b. (átvitt értelemben, bizalmas) Vkire jön a sor: vkire kerül a sor; vki következik (soron). Terád jön a sor.  Ez az élet egy tivornya: Inni kell, ha rád jön sorja. (Arany János)
VI.
1. (bizalmas) Vmennyibe jön: vmennyibe kerül.
2.* Jön vkinek vmivel: tartozik neki vmivel.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
3. <Vmely gondolatra v. ötletre> jut, bukkan; az a gondolata, ötlete támad. Vö.: rájön (7). || a. Nyomára jön: <vmely rejtett dolognak, ügynek, titoknak> nyomára bukkan, jut.
4. (bizalmas) (Hozzá)járul. Ehhez jön még az, hogy … || a. (bizalmas) <Pénzösszeghez> hozzá kell számítani; hozzászámítanak. Ehhez még jön száz forint.
Szólás(ok): (rendsz. tréfás) jöttem, láttam, győztem: gyors sikert értem el; (tréfás) úgy jön, mintha menne: ügyetlen, suta, gyámoltalan alak; ld. még: apa, csizma, kapó, kutya, utca.
Igekötős igék: alájön; átjön; bejön; belejön; eljön; előjön; előrejön; feljön; hátrajön; hazajön; helyrejön; hozzájön; idejön; keresztüljön; kijön; közbejön; lejön; étrejön; megjön; nekijön; odajön; összejön; rájön; szembejön; szétjön; túljön; végigjön; visszajön.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT