jog
jog főnév -ot, -a
1. Azoknak az államhatalom által alkotott és a társadalom tagjai számára kötelező magatartási szabályoknak összessége, ill. rendszere, amelyek az uralkodó osztály akaratát fejezik ki, elsősorban az ő érdekeit szolgálják, és megtartásukat az államhatalom biztosítja. Burzsoá, feudális jog; szocialista, szovjet jog; ® írott jog; ® tételes jog; alkalmazza, érvényesíti a jogot; jogot szolgáltat: <bíróság> érvényt szerez a vitás v. megtámadott jognak. || a. (jogtudomány) A jogszabályok rendszerének bizonyos szempontból szorosabban összefüggő, azonos életviszonyokat szabályozó része, ága, ágazata. Államigazgatási, büntető eljárási jog; ® pénzügyi jog; polgári jog. || b. (jogtudomány) Az ilyen ágazatok vmelyikén belül vmely kisebb, önálló rész. ® Dologi jog; kötelmi jog; idegen ® dologbeli jog; saját ® dologbeli jog. || c. A jogszabályok rendszerének megléte, érvényesülése vmely társadalomban; jogrend. Itt a jog uralkodik, ott az önkény.
2. Jogszabályokban v. vmely szerződésben, megállapodásban biztosított lehetőség, szabadság, hatalom, amelynek alapján vmely természetes v. jogi személy megtehet, élvezhet v. gyakorolhat vmit. ® Alanyi jog; ® árumegállító jog; ® elővásárlási jog; elővételi jog; ® korlátlan v. ® korlátolt italmérési jog; a munkához való jog; önkormányzati, öröklési jog; ® politikai jogok; ® szavazati jog; ® szerzett jog; ® szerzői jog; tanácskozási, választói jog; minden jog fenntartva; vmely jog megillet vkit; joga ® van vmihez; vkit ® behelyez jogaiba; ® visszalép a jogaiba; jogában ® áll; jogainak ® érintetlenül hagyásával; egyenlő jogokat élvez; gyakorolja, kiharcolja, követeli jogait; korlátozzák, megnyírbálják, lábbal tiporják jogait; túllépi a jogait; vmilyen jogot ® szerez vmire; ® törvényhatósági joggal felruházott város. Haza csak ott van, hol jog is van, S a népnek nincs joga. (Petőfi Sándor) Nem sejthetem, mikor lesz elég ok, | előkotorni azt a kartotékot, | mely jogom sérti meg. (József Attila) A Magyar Népköztársaság polgárai a törvény előtt egyenlőek és egyenlő jogokat élveznek. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya) || a. Vmely (társadalmi) helyzettel, viszonnyal, hivatali állással járó jogosultság, hatáskör vminek a gyakorlására. Elsőbbségi, elsőszülöttségi, fegyverhasználati jog; felügyeleti, földesúri jog; hivatali jog; ® mentelmi jog; ® szabad költöz(köd)ési jog; az ® utolsó szó joga; a ® végső szó jogán; vminek v. vkinek a jogán cselekszik vmit, jut vmihez; törvényadta jogánál fogva ítél, rendelkezik; visszaél hivatali jogaival. Vasban is otthon volt a költő. Neje jogán hat évig bírta Kámot. (Eötvös Károly) A törvényhozás joga az országgyűlést illeti meg. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya) || b. Vmely helyi szabályzat, házirend stb. által biztosított szabadság vminek a megtételére, ill. gyakorlására. A tagnak jogában volt hetenként két, tetszés szerinti művet kivenni. (Kosztolányi Dezső)
3. (jogtudomány) Nemzetközi jog: az államok között a békében és háborúban kialakuló kapcsolatok, viszonyok rendezése végett létrejött szabályok összessége. || a. A népek, nemzetek önrendelkezési joga: az a népeket, nemzeteket megillető szabadság, hogy államilag különváljanak, önálló nemzeti államot alakítsanak.
4. (rendsz. jelzővel) A joggal (1–3), jogszabályokkal foglalkozó tudomány, ill. annak vmely ága; állam- és jogtudomány. A római jog tanára. Büntető és polgári joggal foglalkozik. || a. (bizalmas) Az egyetemnek az a kara, ahol ezt a tudományt tanítják. Beiratkozik a jogra; jogot végez. Fizetés helyett terítéket kaptam [a gróféknál] … Pesten is. Így járhattam csak a jogra. (Gárdonyi Géza) || b. Ezen a karon előadott kollégiumok összessége. Jogot hallgat. || c. (iskolai) <Egyes iskolafajokban> a jogi tantárgy órája. 8-tól 9-ig lesz jog.
5. Törvénybe v. szabályba nem foglalt, de rendsz. belátásunkkal, emberi mivoltunkkal igazolható v. annak vélt szabadság vmire. ® Természeti jog; vkinek ® szuverén joga; jogot formál vmire; jogot ® tart vmire v. vkire; a kritika joga. Még alig bír a föld egy zugot, … Hol a teremtés ősi jogai E névhez ’ember’! adva örökűl. (Vörösmarty Mihály) A nőnek nincs joga a boldogságra, ha egészen megalázza magát. (Vas Gereben) Az a kis bogár épp oly joggal szívja a levegőt, mint mink. (Gárdonyi Géza) Az életet szomjúhozni és átkozni nincs sok embernek joga. (Ady Endre) || a. (irodalmi nyelvben) Ennek érvényesülése, ill. az ebből folyó emberség (2a). A jog, a morál, … | az igazság igénye szüntelen | nőtt bennem. (Szabó Lőrinc) || b. Az a követelmény, hogy vmi természete szerint érvényesülhessen. Az éhség, a gyomor, a szív joga. A természet követeli a maga jogait. || c. Joggal: úgy, hogy alapos oka van rá; úgy, hogy vmi helyénvalónak látszik, nem ütközünk meg rajta. ® Teljes joggal; ® kérdem én és joggal; joggal feltételez, kérdez, kifogásol vmit; joggal háborodott fel. [Jókai] végre olyan tárgyat talált, ahol teljes joggal ereszthette meg fantáziáját. (Mikszáth Kálmán) Hajdanta nem voltak hivatalok. Az ember joggal tűnődhetik tehát azon, hogy mit csináltak a mai hivatalnokok ősapjai. (Krúdy Gyula)
Szóösszetétel(ek): 1. jogállapot; jogelmélet; jogérvény; jogfeladás; jogkedvezmény; jogtanár; jogtipró; jogtudat; 2. alkotmányjog; államjog; anyajog; apajog; atyajog; bányajog; birtokjog; büntetőjog; családjog; egyházjog; előjog; észjog; felségjog; jelzálogjog; kánonjog; közjog; magánjog; menedékjog; népjog; ököljog; örökjog; pallosjog; panaszjog; partjog; polgárjog; sajtójog; szabadságjog; szegényjog; szokásjog; sztrájkjog; természetjog; tetszvényjog; tulajdonjog; választójog; váltójog; vásárjog; vendégjog; vétójog; vízjog; zálogjog.
jogú.
