jelesség

Teljes szövegű keresés

jelesség [e-ë] főnév -et, -e [ë, e]
1. (választékos) A jeles [1] (I. 2) melléknévvel kifejezett értékes tulajdonság; kiválóság, kitűnőség. Mennyi jelesség van ebben az emberben!  Muley Hassan szerepe a legkielégítőbb jelességig sikerült. (Vörösmarty Mihály) Ennyi jelességgel méltán kitüném a fiúk közt. (Arany János) || a. (választékos) Vminek, vkinek jeles, értékes, kiváló volta. Az előadóművész, a szónok jelessége. A dráma jelessége már az első felvonásban kitűnt.
2. (régies) Kiváló, jeles ember; kiválóság, kitűnőség.  [Tasso] világhírű jelesség. (Arany János) Csillag Béla úr … a helyi gimnázium egyik jelessége. (Tolnai Lajos) || a. (ritka, régies) Kiváló alkotás, mű; nevezetesség. Róma jelességei.  Ha világirodalmi jelességek mellett netalán érezzük, látjuk is [az Ember Tragédiájának] fogyatkozásait, nem örömest válnánk meg a tudattól, hogy ez – a mienk! (Arany János)

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT