jeles [1]
jeles [1] [e-ë] melléknév és főnév
I. melléknév ® -en [e] v. ® -ül, -ebb [e]
1. (csak alapfokban) (iskolai) <Egy-egy tantárgyban:> a legjobbnak minősített; <általános osztályzatban:> a jónál magasabb, a kitűnőnél alacsonyabb minősítésű <osztályzat, tanulmányi eredmény>. Jeles érdemjegy. || a. (iskolai) Olyan <tanuló>, akinek általános osztályzata, tanulmányi eredménye jeles. A jeles diákok ösztöndíjat kaptak. Már negyedikbe mentem, mintakép, | jeles diák. (Szabó Lőrinc)
2. (régies, választékos) Olyan <személy>, aki szellemi v. erkölcsi tekintetben másokat felülmúl; kiváló, kitűnő. Jeles írók. Mindenki szereti, magasztalja, jeles ember lesz belőle. (Mikszáth Kálmán) A cikkek kiemelték, hogy a jeles államférfiút dolgozószobájában … érte a halál. (Kosztolányi Dezső) Igen tisztelte a jeles embereket. (Móricz Zsigmond) || a. (régies, választékos) Szakmájában nagyon jó, kiváló, kitűnő személy. E faragcsáló fiú, kellő kiképzés után, jeles gépész lehet. (Arany János)
3. (régies) Elsőrendű, nagyszerű, a maga nemében nagyon jó <dolog>. Jeles gondolat, művek. Nincs a földön oly jeles erdő, Mely az övénél jobb s gyönyörűbb fát tudna nevelni. (Fazekas Mihály) Pedig volt, amennyi szemnek szájnak kellett: Szép fejes saláta, kövér bárány mellett … Hozzá a jeles bor, érmelléki fajta. (Arany János) Ez valóban jeles ötlet volt Alitól. (Jókai Mór)
4. (régies) Említésre v. figyelemre méltó; nevezetes. Sok esett őrajta, sok jeles történet. (Arany János) Minden jelesebb dolgot meg szoktam álmodni. (Tolnai Lajos)
5. (népies, néprajz) Jeles napok: azok a napok, amelyekhez vmely állandó szokás v. babonás hiedelem fűződik.
6. (régies) Jeles mondás: főleg irodalmi forrásból eredő, rendsz. tanító célzatú m.
7. (gúnyos) Vmely csínyen, helytelenített tetten rajtakapott s ezért emlegetett <személy, csoport>. Jeles fickó, figura. Na, ez jeles társaság. || a. (népies, rosszalló) Jeles ember: olyan e., aki a hatóságokkal v. a törvénnyel való összeütközése miatt hivatalos körök előtt már ismert, ill. akinek ezért nincs jó híre.
II. főnév -t, -ek [e v. ë], -e [e]
1. (iskolai) Általában a legjobb iskolai osztályzat. Jelest kap vmilyen tárgyból; jelesre felelt. A szépírásból … jelese volt. (Móricz Zsigmond)
2. (iskolai) Jeles általános osztályzatú tanuló. Az egyetemre elsősorban a jeleseket veszik föl. A legjobb dolgozat kétharmad volt, a jeleseknek is, még K. Sántának is kétharmada volt. (Móricz Zsigmond)
3. (régies, irodalmi nyelvben) Kiváló ember. Fájdalom, a múlt nyári cholera, annyi jelesekkel együtt, őt is elragadta. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): színjeles.
