jelentésátvitel

Teljes szövegű keresés

jelentésátvitel [s-á] főnév (nyelvtudomány)
1. Az a jelentésváltozás, amellyel a szó hangalakja jelentésének térbeli, időbeli v. oksági kapcsolata alapján válik új jelentés jelölőjévé. (Pl. a „nyelv” szó jelentése jelentésátvitellel változott meg a beszélő szerv és a beszéd alapját alkotó, tagolt hangokból álló jelrendszer kapcsolata alapján)
2. A szavak hangzásbeli hasonlóságán v. mondattani kapcsolatán alapuló jelentésváltozás. (Pl. a „tarka, pettyegetett” jelentésű iromba szónak az otromba szó hatására jelentésátvitellel „esetlen” jelentése is lett)

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT