jelenlevő

Teljes szövegű keresés

jelenlevő melléknév és főnév jelenlévő
I. melléknév Olyan <személy, közösség>, aki, amely jelen van vhol. A jelenlevő hallgatóság.
II. főnév -t, (-je) [e] (rendsz. többes számban) Az a személy, aki jelen van vhol, gyak. vmely (alkalmi) közösség tagjaként. A jelenlevők kivételével. A jelenlevők egyhangúlag megszavazták az indítványt.  Körülnézett a jelenlevőkön, mintha magyarázatot várna. (Gárdonyi Géza) Az összes jelenlevők gyűlölettel néztek reá. (Krúdy Gyula)

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT