jelenet

Teljes szövegű keresés

jelenet [e-ë-e v. e-e-e] főnév -et, -e [ë, e]
1. Néhány személy közt lejátszódó, rendsz. rövid esemény. Hangos, nagy jelenet.  Várt, műszünetet [= a hatás fokozását célzó szünetet] hagyva, hogy éreztesse a jelenet ünnepélyes voltát. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben, rosszalló) Két v. több személy közt feltűnést keltő módon lezajló (gyak. nyilvános) nézeteltérés, összetűzés, így megnyilvánuló kényes helyzet, rendsz. hangos, éles szóváltás, veszekedés. Botrányos, heves, zajos jelenet; jeleneteket rendez, rögtönöz (vkinek). Hagyjuk a jeleneteket.  Hilda egy hétig jeleneteket rendezett, poharakat, tányérokat tört. (Kosztolányi Dezső) Érezte, hogy a nőnek nincs oka félnie, … a férj bizonnyal nem csinál neki jeleneteket. (Babits Mihály) || b. (átvitt értelemben, választékos) Egymással meleg érzelmi kapcsolatban levő emberek életének megható mozzanata, amely rendsz. más(ok) előtt játszódik le. Családi, érzékeny, érzelmes jelenet. Az állomáson sokszor megható jeleneteket látunk.  Komlóssyné egy érzékeny családi jelenetbe hagy pillantanunk: leányai nyakába borulva sírnak. (Vörösmarty Mihály) Mint látom, itt családi jelenet Fejlődik, szép talán az érzelemnek, De értelmemnek egy kissé unalmas. (Madách Imre) || c. (átvitt értelemben) Vmely eseménynek v. helyzetnek ábrázolása <képzőművészeti alkotáson>.  A kép utcai jelenetet ábrázol, a háttérben … épület, előtte karcsú párok táncolnak. (Nagy Lajos)
2. (film, színház) A felvonásnak az az aránylag rövid része, amelyben ugyanazok a szereplők vannak színen. Bohózatos, tragikus, vidám jelenet; nagy jelenet: színdarabnak az a része, rendsz. az utolsó előtti felvonás vége, amikor a bonyodalom szálai összefutnak, s az összeütközés a legerősebben robban ki. Az első felvonás második jelenetében négy szereplő van a színpadon.  Még egy pár jelenet! s a függöny aláfoly [= legördül], A lámpa kialszik, taps és fütty elhallgat. (Arany János) A darabnak van egy fényes … jelenete, mely ritkítja párját a vígjáték-irodalomban. (Ambrus Zoltán) Hanyag mozdulattal jártatta körül a látcsövét az utolsó jelenet alatt a félsötét nézőtéren. (Kaffka Margit)
3. (irodalomtudomány, film, színház) Egy v. kevés számú jelenetből álló rövid színdarab. ® Vidám jelenet. Pályázat egyfelvonásos színművekre és jelenetekre.
4. (átvitt értelemben, elavult, irodalmi nyelvben) Tapasztalati tény; jelenség.  Szép arc, termet mindennapi jelenet, de egy szép kéz tünemény. (Jókai Mór) || a. (elavult) Szokatlan, különös jelenség; látomás, jelenés.  A múlt éji jelenet valóság S nem lázas lelke őrült álma volt. (Petőfi Sándor)
Szóösszetétel(ek): magánjelenet; párjelenet; tömegjelenet.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT