innen
innen [e] határozószó, mutató és névutó
I. határozószó, mutató <Gyak. olyan határozóval együtt, amely konkrét helyet jelöl, s ezt közelinek jelzi.>
1. Erről a helyről, ahol én, a beszélő (is) jelen vagyok, amely hozzám, a beszélőhöz közel van. Eredj innen! Félre innen! Takarodj innen! Fél órával ezelőtt ment el innen. Ösmerni se akarlak … mer nagyon is ösmerlek. – Dehogy ösmersz Biri. Tágulj innen. (Gárdonyi Géza) || a. Ebből a házból, környezetből, közösségből. Az én házamban ne szamarazza senki a gondozókat. Pusztuljatok innen! … Ki! (Gárdonyi Géza) || b. Ebből a községből, városból, erről a vidékről. Innen (, a faluból) sokan elköltöztek a városba. Innen származott el. A tanító: Majd elpályázok innen. (Móricz Zsigmond) || c. Ebből az országból, hazánkból. A század elején sokan kivándoroltak innen. || d. (főleg irodalmi nyelvben) E földről, e földi életből. Tudom, hogy nincsen mibe hinnem, | s azt is tudom, hogy el kell mennem innen. (Kosztolányi Dezső) Szép vagy, ó templom! … nyugodtan nyújtod a kék levegőbe tornyaidat, | mint két kart, mely elfordul innen s az égre mutat. (Babits Mihály)
2. Ettől a helytől (számítva, mérve), ahol vagyok. Két kilométernyire van innen a falu. Innen már csak egy ugrás a posta.
3. A mutatással megjelölt közeli helyről. Innen vettem el a könyvet, nem onnan. Ezeket rakd át innen! || a. Vmely közel levő testnek, tárgynak mutatással meghatározott részéről. Levetetem innen ezt a szemölcsöt. Ez a ruha rosszul van szabva: innen még ki kell venni valamennyit belőle.
4. Vmely közel levő, mutatással megjelölt testtől, tárgytól (számítva, mérve). Innen a kerítéstől csak néhány méter(re van) az árok. || a. Vmely közel levő testnek, tárgynak mutatással meghatározott részétől (számítva, mérve). Innen a csípőig ki kell engedni a ruhát.
5. (ritka) A mutatással megjelölt közeli helyről. Innen fúj a szél. Innen hallatszott a hang.
6. Az imént említett, az ismert, a szóban forgó (közeli) helyről (főleg házból, községből, városból, vidékről, országból), helytől. Eljutottak a menedékházig; innen csak másnap indultak tovább. Megállt az erdő szélén, s látta, hogy innen már csak fél órányira van a város. Az álmok, emlékek, évek, vágyak finom ráncok mögé kezdték sáncolni magukat, hogy innen ostromolják meg Flóra hercegnő szépségét. (Ady Endre) S a kis tanya úgy feküdt négy-öt falu határainak szögletében, mint egy útszéli csárda, s ha jött az őszi köd, innen ellátni sehova se lehetett. (Ady Endre) || a. Az imént említett helyről, ahol (valóságosan v. gondolatban) én, a beszélő is jelen vagyok (jelen voltam, jelen leszek). Itt születtem én ezen a tájon Az alföldi szép nagy rónaságon … Ugy mentem el innen, mint kis gyermek. (Petőfi Sándor) Kiülök a dombtetőre, Innen nézek szerteszét. (Petőfi Sándor) || b. <Elbeszélésben:> az imént említett, a szóban forgó (közeli) helyről, a részletezett jelenet, esemény színhelyéről; innen (1) <az elbeszélés szereplőjének szempontjából>. Ki innen! Ki, amíg rá nem szakad a ház. (Móricz Zsigmond) || c. (ritka, irodalmi nyelvben) Az imént megnevezett községről, városról <mint családnév v. előnév alapjául szolgáló névről>. IV. László ezeket is megemberelte egy faluval, Görgővel. Innen írták a nevüket. (Mikszáth Kálmán)
7. (ritka) <főmondatbeli mutatószóként:> a(z ahol, ahonnan, ahová kötőszóval bevezetett) mellékmondatban részletezett közeli helyről, helytől, irányból. Innen, ahol állok, jól látható a környék. Nézzétek a térképet: reggel innen indulunk tovább, ahol a műút elágazik a város felé.
8. <Felolvasásban, előadásban, írott, nyomtatott szövegben:> ettől a részlettől, amelyhez éppen most eljutottam, ill. te, olvasó eljutottál, ill. amelyről éppen szó van. Innen olvasd tovább! Innen tanuljátok meg (a verset) végig!
9. (ritka) Ettől az imént említett v. a szóban forgó, ismert időtől (kezdve); ettől kezdve, ettől fogva. Innen számíthatjuk a magyar társadalom gyökeres átalakulását. || a. (irodalmi nyelvben) Ettől az imént említett, részletezett eseménytől kezdve; ettől kezdve, ettől fogva. A sáskarajt összefogdosták nagy kosarakba, aztán mély gödröket ástak, azokat jól kifűtötték, s akkor a kemenceoduba öntve a sáskarajt, azt megaszalták, aztán besózva elrakták kőhombárokba … Innen kezdtek el a kalmukok rovarevők lenni. (Jókai Mór)
10. Az imént említett, a szóban forgó dologtól, eseményből, ügyből. [A képvásárló közönség] egyszerűen utánozza a jobbmódút, követi a divatot, hogy sehonnan se maradjon ki, innen se. (Ambrus Zoltán)
11. Ebből a körülményből, ebből az esetből, eseményből, ezekből a részletekből <mint a szóban forgó esemény v. történtek alapjából.> Innen van az, hogy … Részeg ifjak, Megarába menvén, | Ellopnak egy Simialetha rossz személyt; | Viszont a hagymabősz Megariak | Aspasia két hölgyét elrabolják: | Innen szakadt az összes Hellenekre, | Három rimáért, a nagy háború. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Magával nem lehet karonfogva menni az utcán! Az olyan rüpőkkel, aki, mikor a hitvesével sétál, fölteszi a monoklit és szemtelenül néz meg minden asszonyt, aki szembejön … – Hja, hát innen fú a szél?! … (Ambrus Zoltán) || a. <Az okozati összefüggés megértésével, magyarázatával kapcsolatos kifejezésekben:> ebből; ennek alapján. Innen érthető, hogy …; innen magyarázható, hogy …
12. <Mély hangú megfelelőjével párhuzamos használatban, az előbb említett hellyel szemben a később említettre mutatva:> a később említett, később megnevezett helyről. Hosszabb ideig élt Berlinben és Párizsban; innen azért költözött el, mert súlyos anyagi gondjai voltak, onnan pedig politikai okból kellett elmennie.
13. <Mély hangú megfelelőjével párhuzamos használatban, meg nem határozott hely jelölésére.> Innen (is), (am)onnan (is): a) erről a helyről (is), arról (is); b) az előbb említett helyről (is), a később említettről (is); c) egyik helyről (is), a másikról (is); d) ebből az irányból (is), abból (is); e) a később említett irányból (is), az előbb említettből (is); f) (az) egyik irányból (is), a másikból (is); g) több helyről, ill. irányból egyszerre v. egymás után; h) a később említett személytől (is), a másiktól (is); hol innen, hol onnan v. majd innen, majd onnan v. ma innen, holnap (am)onnan: egyszer egy(ik) helyről, máskor más(ik) helyről. Innen is, onnan is jöttek az érdeklődők. Édesanyja sok szép birtokot fogna még idővel innen is, onnan is örökölni. (Tolnai Lajos) –131 (ritka) <Az ott, amott, oda, amoda szóval szembeállítva:> egyik helyről … <másik helyen, helyre…> Innen hiányzik még valami, (am)ott túlságosan sok a díszítő elem. || a. (ritka) Se innen, se (am)onnan v. (választékos) sem innen, sem (am)onnan: a) sem erről a közeli helyről, sem arról a távoliról; b) sem a később említett helyről, sem az előbb említettről; c) sem (az) egyik helyről, sem a másikról; d) sehonnan; e) sem ettől a személytől, sem attól; f) sem (az) egyik személytől, sem a másiktól; g) senkitől.
14. <Szembeállításban, a túl (túlnan, túlról) szóval v. a túlsó jelzős határozóval párhuzamos használatban, a közeli hely jelölésére:> a) ezen az oldalon; b) erről az oldalról. Én innen álltam, ő a túlsó oldalon, a parton.
15. <Hasonló párhuzamos használatban, meg nem határozott hely jelölésére.> Innen is, túl is v. innen és túl v. (régies) Innen és túlnan: a) mind a két részen, oldalon; b) mind a két részről, oldalról. Hozott Isten édes öcsém, szólt innen is, túl is megcsókolva vendégét a jó öreg. (Jókai Mór) Az égő gránátokat innen is, túl is kézzel hajigálták már egymásra. (Jókai Mór) Innen is, túl is jól megnézegette magát a tükörben. (Tolnai Lajos)
16. Innen meg innen v. innen és innen: a) <pontos hely, lakáscím stb. megjelölése helyett haszn. kifejezésként:> arról az ismert helyről v. attól az ismert helytől, amelyet a beszéló v. az író vmely okból nem akar v. nem tud megnevezni. Azt mondta, hogy innen meg innen jött. b) <felsorolás helyettesítéseként:> azokról az ismert helyekről, amelyeket a beszélő v. az író vmely okból nem akar v. nem tud név szerint felsorolni. Elsorolta, hogy innen meg innen várja a vendégeket.
17. Innentől (kezdve v. fogva): innen (2, 4, 7–9). Innentől végig tanuld meg a verset!
II. névutó (-n ragos névszóval; néha a túl névutóval szembeállítva)
1. A névszóban kifejezett helynek, tárgynak, személynek hozzám, a beszélőhöz közelebb levő oldalán; az errefelé eső területen. A folyón innen; a határon innen; azon a házon innen. Ki az a férfi Jánoson innen a sorban? A nádason innen a tocsogóknál vadludak csapatja rebbent fel. (Mikszáth Kálmán) || a. Vmin innen, (más) vmin túl: vminek a beszélő felőli oldalán, (más) vminek a beszélő felőlivel szemben levő oldalán <elbeszélésben, esetleg a szereplő szempontjából nézve>. Tiszán innen, Dunán túl: az országnak két távoli részén. Tiszán innen, Dunán túl, Túl a Tiszán van egy csikó nyájastul. (népköltés) Szolnokon túl, a Tiszán innen mintha barátságosabb lett volna a vidék. (Krúdy Gyula)
2. A névszóval kifejezett időhatár v. vmely esemény bekövetkezése előtt. Még innen vagyunk a tél közepén. Innen vagy még a vizsgákon? || a. (bizalmas) Innen van vhányadik életéven, vhányon: még nincs annyi éves (amennyit a számnévvel megnevezünk); vhányadik életévén, vhányon innen: a számnévvel meghatározott életévet még el nem érve. Ötvenen innen még ő is másként gondolkozott. Ha az ember innen van a harmincadik éven, nemigen szokott olyan fensőbbséges szellem lenni, akire egy szép leánynak a jó vagy rossz véleménye teljesen közömbös. (Ambrus Zoltán) Mindenkinek be kell rukkolnia, aki katona volt és negyvenhármon innen van. (Gárdonyi Géza)
3. Vmin innen is, túl is v. vmin innen és túl: a) vminek a beszélő felé eső oldalán is, ellenkező oldalán is; b) vminek (az) egyik oldalán is, a másik oldalán is; vminek mindkét oldalán. Összehorgolnak keményen, Mint kutyájok a sövényen Innen és túl összeugat S eszi mérgében a lyukat. (Arany János)
4. (irodalmi nyelvben) Vmin innen vagy (és) túl: a) vmit időben megelőzően vagy (és) követően; b) vmi előtt vagy (és) után; innen, vmin túl:• a) vmit időben megelőzően, vmit követően; b) vmi előtt, vmi után. Oh, ha nem volt, és ha nincs E parányi csillogáson [= az életen] Innen és túl folytatás: | Mily rövid az élet! (Arany János) Halálon innen, Életen túl, | Csak férfi-ember juthat oda, csak szomorú hím juthat oda: Ködben, homályban alszik, alszik A csók-palota. (Ady Endre) [Dani a kettős gyilkosság után] nem tudta, túl van-e, innen van-e valamin, s a szeme megüvegesedett s révetegen járt körül a levegőégen. (Móricz Zsigmond)
Az 506. lap második hasábjában, a 4. sz. jelentés harmadik sora végén a szöveg helyesen így olvasandó: innen vmin, túl
Szóösszetétel(ek): 1. innen-amonnan; 2. ugyaninnen.
inneni.
