ima
ima főnév imát, imája (vallásügy, választékos)
Imádság (1–2). Buzgó ima; ® csendes ima; forró ima; ® úri ima; az Úr imája: a miatyánk; imájába foglal vkit; kezét imára ® kulcsolja; imát mond, rebeg; imáját végzi. Légyen minden óhajtásunk Szent ima. (Vörösmarty Mihály) Zendűl, kondul szent harangszó, … „Imára! imára! … ” (Arany János) Órákon át görcsösen és vakon | daráltam imáimat. (Szabó Lőrinc) || a. Rövidebb fohászkodás és ennek szövege. || b. (választékos) Nemzeti ima v. imánk: Kölcsey Hymnus-a. Felcsendültek nemzeti imánk bevezető akkordjai. || c. (katonaság, 1945 előtt) Imához!, Imától!: <egyházi szertartással egybekötött katonai ünnepség meghatározott mozzanatainál a tisztelgést, ill. ennek abbahagyását elrendelő vezényszó.>
Szóösszetétel(ek): 1. imaest; imagép; imagyakorlat; imahadarás; imamalom; imarend; 2. hálaima; röpima.
