itat
itat tárgyas ige -tam, -ott, itasson
1. Itat vkit v. vmely állatot: vkinek v. vmely állatnak szájához tartott v. tett edényből inni ad, ill. vályúba vizet önt, hogy vmely háziállat igyék. ® Etet, itat vkit; tejjel itatja a beteget; itatja a marhákat. Csikorog a kútgém ott kinn az udvaron, Lovait itatj’ a kocsis éjszakára. (Petőfi Sándor) A béres csak most tért vissza a kútról, eddig itatta a lovakat. (Nagy Lajos) || a. (tárgy nélkül) Gondoskodik róla, hogy a rábízott állatok szomját oltsa. A pásztor itat a vályúnál. A csikós itat a Tiszán. || b. Itat vkit: a lerészegítés szándékával, sokszor, erőszakosan szeszes itallal kínál vkit. Ne itass annyira, mert nem bírom. Rummal itatták, büdös kapadohányt szívattak vele. (Kuncz Aladár)
2. Itatja magát: <ital> annyira ízlik, hogy szívesen, sokat isznak belőle. A sör magát dicsőn itatta. (Arany János–Burns-fordítás)
3. (átvitt értelemben) <Kiömlött folyadékot, főleg tintát> itatóssal v. más hasonló anyaggal folyamatosan v. ismételten felszívat. Annyi pacát ejtett, hogy alig győztem itatni.
4. (átvitt értelemben, ritka) <Csapadék talajt> beleszivárogva egyre nedvesebbé tesz. Bő záporok itatják a mezőt. || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Vmit vérrel, könnyel itat: vérét, könnyét bőven v. sűrűn hullatja vmiért v. vhol. A Sajó út nélkül tántorog, mint részeg: Vérökkel itatják jó magyar vitézek. (Arany János)
Szólás(ok): ld. egér.
Igekötős igék: átitat; felitat; leitat; megitat.
itatgat; itatott.
