iparkodás
iparkodás főnév -t, (-ok), -a
Általában az iparkodik igével kifejezett magatartás, tevékenység; az a tény, hogy vki (vmi) iparkodik (vmire).
1. Törekvés, igyekvés, igyekezet. Állandó, buzgó, lankadatlan, szorgalmas iparkodás; a jóra való iparkodás; a munka befejezésére való iparkodás. Minden iparkodása kárba veszett.
2. Sietés, sietség. Hazafelé, kifelé iparkodás. Hová, minek, miért ez a nagy iparkodás?
3. (ritka, régies) Ipar(űzés), mesterség, foglalkozás. A hóhér is köll, tisztességes iparkodás volna az is, csak utálják. (Móricz Zsigmond)
