inzultál
inzultál tárgyas ige -t, -jon (választékos)
1. (Tettleg) inzultál: <ellenfelet heves összetűzés során v. következményeképpen> megszégyenítő szándékkal bántalmaz. Nyilvánosan inzultál vkit. Az utcán inzultálták. Arra gondolt, hogy … ha kell, tettleg inzultálja a választmány tagjait. (Hunyady Sándor) || a. Inzultál vkit: nővel szemben nyilvános helyen támadólag lép fel, erőszakoskodik. Én is láttam, amikor inzultált egy nőt.
2. <Rendsz. nyilvánosság előtt> szóval durván megsért, megbánt vkit. A győzelemittas bán egy percre megfeledkezvén, insultálta haldokló ellenét. (Arany János)
inzultálás; inzultáló; inzultált.
