intelligens
intelligens [intëligëns v. inteligens] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <személy>, aki a jelenségek lényeges vonásait felismeri, a dolgok közötti összefüggéseket meglátja, és a tényeket helyesen ítéli meg; értelmes. Intelligens ember.
2. Ilyen személytől származó, hozzá tartozó; fejlett intelligenciára valló. Intelligens arc, felelet, írás, kérdés; intelligensen beszél, gondolkodik. Gitta nagy, nyurga lánnyá nőtt, kerek, intelligens, fölényes szemekkel. (Babits Mihály)
3.* Tanult, felsőbb iskolákat járt, művelt, ill. az értelmiséghez tartozó <személy>.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
4.* (átvitt értelemben) Tanulékony <állat, kül. ló, kutya>.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
