intelem
intelem [e-ë] főnév ..lmet, ..lme [e, e] (választékos)
Erkölcsi célzatú, javító szándékú, bizonyos irányelveket megszabó figyelmeztetés, főleg vmitől való óvás. Atyai intelem; jóindulatú intelem; vkihez szóló intelem. A józan ész intelmeit | felejti a fiatal éhség. (Szabó Lőrinc) || a. (Rendsz. szelídebb, enyhébb) dorgálás, feddés. Intelme gyorsan, nyersen ért | a „Nincsen apám” versemért. (József Attila)
