ínséges
ínséges [ínségës v. inségës] melléknév és főnév
I. melléknév -en, -ebb [e, e] (választékos)
1. Ínségben eltöltött <időszak>. Ínséges évek, hónapok.
2. Olyan <terület>, ahol nagy szegénység, éhínség van. Ínséges vidék.
3. Ínségben szenvedő, nyomorban élő <személy>. De meg is lakolt ám érte a rosz pára, Mert jutott inséges koldusok botjára. (Petőfi Sándor)
4. (ritka, régies) Ínségben szenvedők számára juttatott <tárgy>. Ínséges vetőmag.
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e] (1945 előtt, hivatalos) Ínségben szenvedő, nagy nyomorban levő személy. Az ínségesek megsegítése. A szegény ínséges csak oda tartott, ahol enni adtak neki. (Jókai Mór) Szegény a község, ami kis pénze van, az kell télen az ínségeseknek. (Nagy Lajos)
ínségeskedik.
