ingó
ingó melléknév és főnév
I. melléknév -an, -bb
1. Olyan, aki, ami inog (1–5), ing (1–3). Elindult … a kocsi ingó talaján, fülkéje felé. (Kosztolányi Dezső) Nelli fölzaklatott fantáziája rémképeket idézett az ingó és homályos fülkében. (Babits Mihály) Ingó tutajon … leste, jön-e, kit | tiltott a törvény, de akart a szív. (Szabó Lőrinc) || a. Ingó léptek: bizonytalanul menő v. járás közben jobbra-balra hajladozó ember léptei. || b. Olyan <tárgy>, amely kisebb kilengéssel ritmikusan lengő mozgást végez, amely ing (2). Ingó nádszál. || c. (régies, költői) Ingatag (2a). Lilla! míg ingó kegyelmed Tiszta szívemhez hajolt, S alva tartott szép szerelmed Boldogabb nálam ki volt? (Csokonai Vitéz Mihály)
2. (jogtudomány) Olyan <vagyontárgy>, amely helyéből károsodás nélkül elmozdítható, nem ingatlan. Ingó jószág, tulajdon, vagyon. || a. (jogtudomány) Ilyen vagyontárgyakkal kapcs. Ingó árverés, jelzálog.
II. főnév -t, -ja (régies) Ingóság. Anyám számos váltót kibocsátván A gaz kölcsönözők, gaz bírák dobra verették Ingóit. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): ingótőke; ingózálog.
