indokolás
indokolás főnév -t, (-ok), -a indoklás
1.* (hivatalos, választékos) Az indokol igével kifejezett cselekvés, eljárás, megnyilatkozás; az a cselekvés, hogy vmit (meg)indokolnak, ill. az a tény, hogy vki (meg)indokol vmit; megokolás. Alapos, jogi indokolás; a javaslat, a költségvetés indokolása; tettének indokolása. Indokolás nélkül felmondtak neki. Indokolását nem fogadták el. Az ön levele igen kedves … Természetes, hogy én most önnek indokolással tartozom. (Mikes Kelemen) || a. (jogtudomány, hivatalos) Azoknak az okoknak a kifejtése, amelyek alapján a bírósági v. hatósági rendelkezés, határozat létrejött. Az ítélet indokolása. Ezután sor került az indokolásra.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
2.* (ritka) Az indokolás (1a) gondolati tartalma, ill. nyelvi alakja; vmit megokoló közlés; érv(ek). Indokolását négy pontba foglalta. Azzal az indokolással szokta magát … rábiztatni a fogyasztásra, hogy „ha üres lesz a tál, holnap szép idő lesz.” (Jókai Mór)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
indokolási; indokolású.
