ímmel-ámmal
ímmel-ámmal [e] határozószó
Húzódozva, nem szívesen, meglehetősen hanyagul, tessék-lássék módon; kelletlenül. Ímmel-ámmal végezte munkáját. Ímmel-ámmal hajtotta végre a rendeletet. Ímmel-ámmal eszik valamit. Wesselényi uram … megindult nagy ímmel-ámmal [Murány ellen]. (Mikszáth Kálmán) Zsuzsival baj van. Nem jár rendesen az iskolába, a leckéit ímmel-ámmal végzi. (Nagy Lajos) || a. Nem ellenségesen, de nem is barátságosan; se hidegen, se melegen. Csak ímmel-ámmal beszélt vele.
