iminnen-amonnan
iminnen-amonnan [e] határozószó, határozatlan
Egyszer egyik, máskor a másik helyről; innen is, onnan is. Iminnen-amonnan kapott valamit, abból tengődött. Megfekszed iminnen-amonnan Töltött zsákaidat. (Virág Benedek) Iminnen-amonnan láncra kötött kutyák felelgettek egymásnak vonítva. (Jókai Mór) || a. (ritka) Egyes részeket egyik műből, másokat másikból véve. Iminnen-amonnan összelopkodta operettzenéje témáit. Fölötte hosszasnak kellene lennem, ha mind azon egyes részeket, melyek, véleményem szerint, némi érdekkel bírnak, közleni akarnám. Azért kéntelen vagyok csak iminnen-amonnan néhány sorra szorítkozni mutatványul. (Arany János)
