imigyen
imigyen [imigyen v. imígyen] határozószó, mutató (régies, irodalmi nyelvben)
1. Az imént idézett, az előbbiekből ismert szavakkal; így. Átok reád, magyarok hazája, Átok reád, te pártos büszke nép! … A lesujtott angyalként imígyen Átkozódik a futó király. (Vörösmarty Mihály) Mi is az ember bicska nélkül? Imígyen okoskodék [András] a kocsiban. (Tömörkény István)
2. A szövegnek itt közvetlenül következő részében idézendő szavakkal; így. Merész Kund Álla elő, s vadan és akadozva bezéle imígyen: „Jókor gondoltok temetést …” (Vörösmarty Mihály) Az uraság ezek után imigyen szólott: No nemsokára meglátjuk Katát. (Mikszáth Kálmán) Az orvos … a pecsenyénél poharat fogott és … szólott az ő szokott hangján imigyen: Annyira családias körben vagyunk, hogy itt hangos felköszöntőnek nem is volna helye. (Gárdonyi Géza)
