ilyes
ilyes [ijes v. ijjes] névmás, mutató
I. (melléknévi) (irodalmi nyelvben) Megközelítőleg ilyen; ilyenféle. Milyen szép dolog, hogy már ma Nem történik ilyes lárma … (Arany János) Hát nem hallod, mikor Borbélyműhelyben a fiatalokról Ilyes beszéd foly az apák között: | „Ez ifjú szónok … | Ugyancsak szárnyra kelt: már lovat is tart. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Az egyikben [rézüstben] főtt már a gulyáshús … Az ilyes gulyáshús lecsalogatná még az Olympot is. (Jókai Mór) Tünődtem néha, vajjon az elegáns segéd úrral is történt-e ilyes változás? (Babits Mihály) || a. Ilyes valaki: ilyenféle ember. Ilyes valaki kéne erre a munkára. || b. Ilyes valami: ilyenféle tárgy, dolog. Ilyes valamire volna szükség.
II. (főnévi) -t, -ek [ë] (elavult)
1. Ilyenféle személy. Az ottani csikós nyújtott az ilyeseknek [= a csavargóknak] menedékhelyet. (Deák Ferenc) Jó deák Tinódi! | … Te is válogattál híres vitézekben: | Dobót, Szondi Györgyöt foglalád versekben: | Most egy fiát se látsz Pesten az ilyesekben. (Arany János)
2. (ritka) Ilyenféle dolog; ilyesmi. Legédesebb percünkbe is vegyül Egy cseppje a mondhatlan fájdalomnak … – Ah, én is érzek illyest. (Madách Imre) Derék lyányok vattok [= vagytok] fiam, hogy idejöttetek dógozni, nem Pestre mentetek becsületet tanulni … – s nevetett a szóhoz [az öreg paraszt], kicsit hunyorított is az önkéntes úr szemébe, minthogy neki érteni kell az ilyest. (Móricz Zsigmond) || a. Valami ilyes: ilyenféle dolog; ilyesmi. Tiltsák meg neki a [nyelvtanulást] … Hát nem elég büntetés az? – Igen. Semmi kétség. Valami ilyes lesz. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): ilyesfajta.
