illő
illő melléknév -en [e] v. -n, -bb
Általában olyan, amely illik vkihez, vmihez, v. ami az illemnek megfelel.
1. Vkihez, vmihez, vmire való, neki, annak megfelelő, azzal összhangban levő. Az alkalomhoz, a helyzethez illő; ® mesébe illő; a ruhához illő kalap; termetéhez illő ruha. Keress magadhoz illő feleséget. Ilyen egymáshoz illő pár nincsen a világon … (Jókai Mór)
2. Vkihez méltó; vkitől egyénisége, helyzete, állása alapján elvárt v. elvárható. Bölcshöz illő nyugalom; hőshöz illő elszántság; értelmes lányhoz illő viselkedés; testvérekhez illő egyetértés; rangjához illően; korához illően öltözködik. Modern házasokhoz illőn, nyíltan és becsületesen megállapodtak előre, hogy szerelmi életükben nem fogják egymást zsenírozni. (Babits Mihály)
3. Vmely alapon elvárható, megkövetelhető; vkit megillető. Illő formában; illő tisztelettel; illő módon elköszönt, fogadott, válaszolt; illően fogad vkit. Illő és méltányos eljárásban részesült. Adassék neki illő tisztelet. Illő tisztelettel fogadták. Meg kell adni, illő pompával ment minden. (Mikszáth Kálmán) Lipi … egyszer illő tisztességgel beállított grószihoz [= nagyanyához]. (Kaffka Margit)
4. A közfelfogásnak, a társadalmi szokásnak megfelelő; az illendőség szabályaival egyező. Illő viselkedés; illően viselkedik.
