illetmény
illetmény [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (hivatalos)
1. Az a járandóság, amelyet az alkalmazott, rendsz. közalkalmazott, munkája, szolgálata, különleges beosztásban végzett tevékenysége ellenértékéül kap. Illetményt ® átvesz. A kiküldetési és a költözködési díj alkalmi illetmény. Havi illetményét tévedésből későn számfejtették. Összes illetményeivel szabadságolták.
2. Járandóság (2). A társaság tagjai évi illetményül folyóiratszámokat és könyveket kaptak. Hozta a porkoláb … egy cseréptálban a napi illetményét. (Jókai Mór) A tisztviselők fizetése csekély … Ő mindenesetre meg fogja nézni gondosan a fizetési szabályzatot, hogy például mennyi fa s más illetmény van benne. (Móricz Zsigmond)
3. (ritka, elavult) Illeték. Utas, ki világot látni indul, … csak nyissa ki a határon a bukszáját, mert átvinni még fogpiszkálót sem lehet csak úgy, illetmény nélkül. (Gelléri Andor Endre)
Szóösszetétel(ek): illetményadó; illetménybakancs; illetményemelés; illetményfizetés; illetményjogosult; illetménykönyv; illetményreform; illetményruha; illetménytöbblet.
