illendő
illendő [e] melléknév -en [e] v. -n, -bb (választékos)
1. A társadalmi érintkezés általánosan elfogadott formáinak megfelelő, az illem szempontjából helyes <viselkedés, megnyilatkozás>; illő. Illendő magatartás. Illendő volna meglátogatni a rokonokat.
2. (régies) Vkinek a lényéhez, természetéhez illő, annak megfelelő. [A virágot] mi asszonyhoz illendő ajándéknak tartjuk. (Mikes Kelemen)
