iktelen
iktelen [e-e] melléknév -ül (nyelvtudomány)
<Csak néhány állandósult szókapcsolatban.> Iktelen ige: a <magyar nyelvben> olyan ige, amelynek 3. személyű alakja a jelentő mód jelen idejének egyes számában rendsz. maga az igető; iktelen ragozás: az ilyen igék ragozási módja, ill. rendszere; iktelen személyrag: iktelen igékhez járuló sz. (pl. kérek, kérsz, kérnék).
