ikerítés
ikerítés főnév -t, -ek, -e [ë, e] (nyelvtudomány)
1. A szóalkotásnak az a módja, amellyel egy szó megkettőzése, ill. rendsz. némileg megváltoztatott formában való megismétlése útján ikerszó keletkezik. „Diribdarab” szavunk ikerítés útján keletkezett.
2. (ritka) Ilyen módon, ilyen formában alakított szó; ikerszó. ® Forradásos ikerítés.
3. <Két szótag határán> vmely rövid mássalhangzónak a megnyújtása, hosszan ejtése.
