igei
igei [e] melléknév (nyelvtudomány)
1. Igéből álló, igével kifejezett. Igei állítmány; igei-névszói v. névszói-igei állítmány: névszóból és (a van, lesz, marad v. múlik) igéből alakult á.; összetett á.
2. Olyan, mint az ige. Igei jellegű; igei természetű. E szó igei mivoltából következik, hogy …
3. Igéhez tartozó, vele kapcs. Igei aspektus ¬; igei személyrag.
