igazságszolgáltatás
igazságszolgáltatás főnév
1. (jogtudomány) Az állam végrehajtó hatalmának gyakorlása a jogsértések megtorlására, a jog védelmére s érvényének biztosítására; bíráskodás, törvénykezés, ítélkezés. Az igazságszolgáltatás lesújtott rá. Az igazságszolgáltatás szigorúan megszabott szabályok szerint folyik. Miska fölháborodott az igazságszolgáltatás szerveinek … ostoba gyanúsításán. (Babits Mihály) || a. (választékos) Ezt a hatalmat gyakorló hatóság, bíró(ság). A bűnöst az igazságszolgáltatás kezébe ¬ adja; az igazságszolgáltatás úgy döntött, hogy … A vádlottat átadták az igazságszolgáltatásnak. Az igazságszolgáltatást nem lehet befolyásolni. [Az elítéltet] adják át az igazságszolgáltatásnak. (Mikszáth Kálmán)
2. (ritka, választékos) Az a tény, eljárás, hogy vmely méltatlan, igazságtalan sérelemért igazságot szolgáltatnak vkinek; igazságtevés. Erkölcsi igazságszolgáltatást érdemel.
3. (irodalomtudomány) A költőnek, írónak az az eljárása, mellyel hősei sorsát az igazságosság alapján dönti el. Költői igazságszolgáltatás. A költői igazságszolgáltatás követeli a dráma tragikus befejezését. A tragikai igazságszolgáltatás … hiába következett be … nehány év múlva meggyilkolva lelték egy reggel az istállójában. (Móricz Zsigmond)
igazságszolgáltatási.
