igazán
igazán határozószó és mondatszó, középfok (ritka): igazábban
I. határozószó
1. <Nyomatékos állításként, múlt és jelen vonatkozásban.> A valóságnak, a valóságos tény(ek)nek megfelelően; valósággal, valóban. [Te biztosan rosszul feleltél, csak letagadod.] – Hidd el, igazán nem feleltem. Látod azt a lovat: Puk Mihály ül rajta! | Odanézett Csóri: hát bizony való az! | Mert igazán ember és igazán ló az. (Arany János) || a. <Más személy gondolatának, érzésének minősítésére és a beszélő meggyőződésének nyomatékos kifejezésére:> én, a beszélő meg vagyok győződve róla, hogy valóban …, hogy csakugyan … Igazán hiszi, amit mond (v. mondtam neki). Igazán érzi, hogy hálával tartozik neked. || b. (ritka, népies) <A beszélő érzelmileg színezett igazságérzetének kifejezésére:> a valóságnak, a tényeknek, az igazságnak megfelelően és szívem szerint. Aki árgyélusa van, be igazán beszél! (Vajda János) || c. <Fogadkozásnak, jövőbeli cselekvés nyomatékos állításának kifejezésére:> egészen bizonyosan. Most már igazán meg fogom tenni. Holnap igazán meglátogatom a beteget. Vagy veszed a pénzt egykettőre, vagy itt a szemed láttára elégetem, oly igazán, amint Velkovics Györgynek hívnak. (Mikszáth Kálmán) || d. (ritka) Bizonyosan, kétségtelenül. Igazán el fog jönni. Ahhoz Kegyelmeteket senki sem vezetheti el igazábban mint én. (Kazinczy Ferenc–Molière-fordítás) Olyan jól és igazán elutazik [a földesúr], hogy ide többé nem jön vissza soha. (Móricz Zsigmond)
2. (melléknévvel, minősítést kifejező főnévvel, határozóval, némely igével kapcs.) Én, a beszélő meg vagyok győződve arról, hogy valóban …, mégpedig nem is kevéssé (, hanem jelentős mértékben). Igazán jó, szép; igazán okos dolog. Ez igazán nagyszerű! Igazán meggyőzően beszéltél. Tegnap igazán remekeltél. Nem volna semmi kifogásom, ha levélkulcsnak keresztelné el a miniszter a számfejtő ákom-bákomjait, de így igazán hülyeség. (Mikszáth Kálmán) Igazán bolond ötlet. (Mikszáth Kálmán) Itt az alkalom, hogy egy igazán nagy szolgálatot tégy nekem. (Ambrus Zoltán) || a. <A fokozás mozzanatának erősebb kiemelésével.> Szeretnék már egy igazán szép ruhát. Egy igazán őszinte szóval mindent elérne. Riminszky akkor haragudott meg csak igazán. (Krúdy Gyula) || b. Igazán szeret: igaz és tartós érzéssel sz.; szívből sz. Ez az ember igazán szeret téged. Agglegény abból lesz, aki sohasem szeretett igazán. (Gárdonyi Géza)
3. (ritka) Hamisság nélkül. [A bajnoki torna rendezője] Régi szertartásból a fövenyet bottal | Turkálja, ha nincs-e tőr vagy hurok ottan? | Hirdeti, hogy nincsen, igazán megy a sor. (Arany János) || a. Őszintén, hazugság, tettetés nélkül. Igazán mondom; igazán szólva v. mondva; igazán örül. Vallj igazán! úgyis látod, hogy cimboráidnak már nyomán vagyunk. (Eötvös József) Olyan tisztán, igazán hangzott minden szava, … hogy szinte szégyenkeztem. (Gárdonyi Géza) || b. Színlelés, tettetés nélkül; valósággal. Náci elájult igazán … Három doktor is volt az ágyánál. (Ady Endre)
4. A szó igazi értelmében; a maga eredeti valóságában; lényegében. Ez a kék szín nem igazán kék, kissé zöldes. Hejh, mostan puszta ám igazán a puszta! (Petőfi Sándor)
5. Az erkölcsi v. a társadalmi törvényeknek megfelelően; becsületes úton, módon; igaz úton. Igazán megvívtunk, tanu nélkül, ketten. (Arany János) Vagyonja nem gyűlt igazán. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
6. (elavult) Igazságosan, helyesen. Legigazábban ítélt … Medea. (Dugonics András) A bírságot magok közt igazán osszák el a főispányok [= főispánok] és szolgabírák. (Virág Benedek)
7. Kielégítő módon; jól, alaposan. Most végre igazán dolgozik. Sokszor elment e falragasz mellett, de igazán sohase merte megnézni. (Kosztolányi Dezső)
8. Teljes mértékben, fokban; különösen nagyon, alaposan. Csak most fáj még a fejem igazán. Most aztán igazán kimulattam magam! Oh, ha-ha, most igazán szorul a jeles ifjú. (Ady Endre) Akkor tánc meg lakodalom! … Akkor iszunk igazán! – kiabáltak. (Móricz Zsigmond)
9. <Szegény, bizonytalan közlés kifejezésében.> Hát igazán eljöhetnél már hozzánk. Ha fa volnék, hát fészket igazán | a varjú is szükségből rakna rám. (József Attila)
II. mondatszó (ritka)
1. <Utána következő v. megelőző közlés nyomósítására.> Most már aztán elég, igazán. Igazán, nem látszott a különbség rajta. (Arany János)
2. (bizalmas) <Kérés, bizonytalan állítás, kérdés bevezetésére v. nyomósítására, gyak. töltelékszóként.> Igazán, ne zavarj már! De igazán, hol lehet az a gyerek? Igazán, nem is tudom, mit mondjak. Igazán, apám, Mit hánykolódol egész éjtszaka? (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
3. <A közlés megerősítését váró v. sürgető csodálkozó kérdésként, rendsz. olyan közlés v. kérdés után, amelynek örülünk, amelyet szívesen hallunk:> csakugyan?!, valóban?! [Apámat kinevezték.] – Igazán?!
