igás
igás melléknév és főnév
I. melléknév -an
1. Olyan <háziállat>, amelyet igába fognak, v. amelyet mezőgazdasági munkára, teherhúzásra használnak; igavonó. Igás barom, bivaly. || a. Igásállatokkal végzett <munka>.
2. <A mezőgazdaságban> teherhordásra haszn. igavonó állattal vont. Igás fogat, kocsi, szekér. || a. Igásállatokkal dolgozó <mezőgazdasági alkalmazott>. Igás kocsis.
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Nehéz munkát végző, robotoló, igát húzó <személy, csoport>. Igás paraszt. Felsőbbrendű lénynek érezte magát … a szántóvető igás népek az ő szájában tulkok, barmok … voltak. (Móricz Zsigmond)
4. (ritka, irodalmi nyelvben) Igát, béklyót, terhet jelentő, nyűgös. Túl az igás és malmos körön Néha mégis elfog az öröm. (Ady Endre)
II. főnév -t, -ok, -a (régies) Igásállatok, főleg ökrök gondozásával foglalkozó, velük dolgozó végző mezőgazdasági munkás.• Igásokat fogadtak.
A II. főnév jelzésű bekezdés második és harmadik sora helyesen így olvasandó:
ökrök gondozásával foglalkozó, velük munkát végző mezőgazdasági dolgozó.
