hódol
hódol tárgyatlan ige -t, -jon
1. (régies, kissé választékos) Hódol vkinek, vminek: úgy viselkedik, mint aki elismeri vkinek, vminek a felsőbbségét; kész vkinek, vminek alávetni magát. Aki erősebb lesz, annak, igen, hódol. (Arany János) A nagyvárosban éltem, hol … „adnak”, egyre „vesznek”, | hódolnak az aranynak és a láznak. (Kosztolányi Dezső) || a. (ritka, választékos) Hódol vminek: lelkiismeretére hallgatva alkalmazkodik vmely elvhez, erkölcsi normához. Vmely meggyőződésnek, nézetnek hódol. Természet, istenem vagy: hódolok Törvényednek. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) Hódoljunk annak az arany közmondásnak: Mi magadnak káros, ne akard azt másnak. (Sárosy Gyula)
2. Hódol vkinek, vminek: elismerését, tiszteletét nyilvánítja vki, vmi iránt; tiszteleg. A gyűlés néma felállással hódolt a nagy költő emlékének. Respublica, … Most hódolok, midőn még messze vagy. (Petőfi Sándor) Éljen a vezér! | … Hódolni néki Elébe a kapukhoz! (Madách Imre)
3. (átvitt értelemben, választékos) <Szokásnak, szenvedélynek> fenntartás nélkül enged. Hódol a divatnak, az élvezetnek, az ivásnak. Itt végre hódolhat passziójának.
Igekötős igék: behódol; meghódol.
