hím [1]
hím [1] főnév -et, -je [ë, e]
1. (biológia) Az az élőlény, amely a megtermékenyítő ivarsejteket termeli. A hím nemi dísze. || a. Az ilyen emlős állat, amelynek a megtermékenyítésre alkalmas külső nemi szerve is van. Agancsos, díszes sörényű hím; büszke, szilaj, vad hím; a hímek ivartalanítása. Elejtették már a hímet, Üldözik a szarvasgímet. (Arany János) Mint a nőstény szarvas nézi a hímek halálharcát, úgy nézte Deianira …, amint Herakles küzdött a folyamistennel. (Péterfy Jenő) A négylábú hadnál jóformán csak a nyers erő játszik szerepet a házasságkötésnél. A hímek megbirkoznak, s aki bírja: marja. (Bársony István) || b. (ritka, választékos) Férfi, nemi vonatkozásban tekintve. Halálon innen, Életen túl, Csak férfi-ember juthat oda, Csak szomorú hím juthat oda: Ködben, homályban alszik, alszik A csók-palota. (Ady Endre)
2. (növénytan, elavult) Porzó (II. 1). Harmatoddal részegülve A virágos tarka rét, Hímje nővel egyesülve Néked ontja fűszerét. (Fazekas Mihály) || a. (régies, irodalmi nyelvben) Virágpor, hímpor. Hallgatta …, mit döngnek a méhek, mikor azt a sárga hímet viszik a csápjaikon. (Mikszáth Kálmán)
3. jelzői használat(ban) Hímtől (1) származó, hozzá tartozó, rá jellemző. Hím csírasejt; hím nemi hormonok; hím jelleg.
4. jelzői használat(ban) Hímnemű. Hím elefánt, galamb, oroszlán, tigris. Emlékszem megfigyelésemre, amelyet egy nőstény és hím kutyán tettem. (Kuncz Aladár)
