helyi
helyi [e] melléknév -leg [e]
1. Egy meghatározott helyhez (3b) tartozó, arra vonatk. <személy, dolog>; odavaló, helybeli. Helyi csapat, csoport; (csillagászat, földrajz) helyi idő: az illető helyen a nap delelése szerint számított idő; helyi lap; üzemi helyi megbízott; helyi szerv, szokás, tanács, viszonyok; helyi vonatkozásban. A helyi nyomdában egy külön újságot szedettek ki számára. (Mikszáth Kálmán)
2. Az országnak – v. más nagyobb földrajzi, területi egységnek – csak egy-egy részére v. vidékére (s nem az egészre) vonatk., érvényes, kiterjedő <dolog>. Helyi forgalom, rendelet, szokásjog; (iskolai) helyi tanterv: a helyi viszonyoknak megfelelően módosított t.; helyi zárlat; helyi vonat: kis távolságon közlekedő v.
3. (művészettörténet) Helyi szín(ezet): egy-egy táj v. ritk. kor jellegzetes vonásainak felhasználása <a környezet rajzában>.
4. (orvostudomány) A testnek egy meghatározott helyére korlátozott <eljárás>. Helyi érzéstelenítés. Az ekcéma helyi kezelése kenőccsel történik.
5. (mennyiségtan) Helyi érték: helyérték.
Szóösszetétel(ek): zárthelyi.
