hűtlenség
hűtlenség [e] főnév -et, -e [ë, e] (ritka, régies) hűtelenség [e-e] (csak egyes számban)
1. A hűtlen (1) melléknévvel kifejezett emberi, jellembeli tulajdonság. A hűtlenséget becstelenségnek tekintik. || a. Vkinek hűtlen volta. Barátjának, szövetségesének hűtlensége; a feleség, a férj hűtlensége. Szerelmesének hűtlensége megdöbbentette. Kicsi országom, … Tied vagyok én nagy haragomban, Nagy hűtlenségben. (Ady Endre)
2. Hűtlen (2) cselekedet, magatartás; a hűség megszegése, vkinek hűtlen elhagyása, megcsalása. Házastársi, szerelmi hűtlenség; vkihez, vmihez való hűtlenség. Rajtakapták a hűtlenségen. Ezzel hűtlenséget követ el. Akit hűtlenségen kapok, én, ki minden izemmel adom oda magamat, … azt én … megvetem, szétzúzom. (Petelei István)
3. (jogtudomány) Vmely állam biztonságát és nemzetközi jogállását veszélyeztető magatartás, cselekedet mint az illető állam polgára által elkövetett bűncselekmény; a köteles állampolgári hűség megszegése; hazaárulás. Hűtlenség bűntette.
hűtlenségi.
