hűs
hűs melléknév és főnév
I. melléknév -en, -ebb [e, e] (irodalmi nyelvben) <Főleg nagy meleg ellentéteképpen> enyhén, kellemesen, üdítően friss; hűvös. Hűs habok, szél. Hűs szél támad onnan felül. (Kisfaludy Károly) Jó hűs volt odabent. (Mikszáth Kálmán) November hűs derűje Még néha tündököl ránk. (Juhász Gyula) Jól esik a hűs levegő …, az éj, a tiszta éj. (Babits Mihály)
II. főnév -t, -e [e] (régies, irodalmi nyelvben) Olyan hely, ahol a környező nagy meleg ellentéteként kellemesen, üdítően hűvös van. Sötét olajfák illatos hüsében Űl a bús vándor. (Kisfaludy Károly)
hűsség.
