hunyorítás
hunyorítás főnév -t, -ok, -a
A hunyorít igével kifejezett cselekvés, szemmozdulat; az a tény, hogy vki, ill. vkinek a szeme hunyorít; a szem összeszűkítése, majd becsukása és kinyitása, gyak. mint jeladás. Ideges szokása ez a hunyorítás. Egyetlen hunyorítás elég, és értik egymást. Szemének hunyorításával jelezte, hogy … A finom udvariasság, … a szíves hunyorítás … mind azt a lenéző mondást adta neki tudtul: „Itt én vagyok az úr.” (Jókai Mór) Egy hunyorítással negédesen odaszólt … (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): szemhunyorítás.
