huncutság
huncutság [tárgyas v. ccs] főnév -ot, -a (kissé bizalmas)
Általában a huncut melléknévvel kifejezett emberi, jellembeli tulajdonság.
1. Mások félrevezetésére, megtévesztésére törekvő, gyak. rosszindulatú ravaszság; fondorlatosság. Huncutsággal akart boldogulni. Egy minden világi huncutságban jártas barátom azt kérdezi tőlem a minap, hogy miért nem jelentkezem én földigénylőnek … (Móra Ferenc) || a. Csalafintaság, tréfás hamiskodás; pajkosság, pajzánság. Mennyi huncutság van ebben a gyerekben. Tele van huncutsággal. || b. Vkinek, vminek huncut (1–3) volta. Szavainak, tekintetének huncutsága. Huncutsága még kedvesebbé teszi.
2. Huncut (3) tett, cselekedet, beszéd, magatartás, ötlet. (szójárás, 1945 előtt) A politika úri huncutság v. az urak huncutsága. Eszébe jutott vmi huncutság. Vmi huncutságon töri a fejét. Ezzel a huncutsággal tréfált meg. Megpróbálkozott már mindenféle huncutsággal. Sok huncutsággal jár a borkereskedés, mert a bor olyan portéka, amelyet érteni kell. (Krúdy Gyula)
