hullámzás
hullámzás főnév -t, (-ok), -a
Általában a hullámzik (1–2) igével kifejezett folyamat, mozgás, ill. állapot; hullámzó mozgás.
1. Az a tény, hogy nagyobb víztömeg hullámzik. A Balaton, a folyó, a tenger, a tó hullámzása.
2. (átvitt értelemben) Hajladozó, libegő, helyváltoztatás nélküli, hullámszerűen ritmikus mozgás, ill. ide-oda tódulás, áramlás. A búzavetés hullámzása a szélben; a lobogó hullámzása; kibontott, hosszú hajának hullámzása; a tömeg hullámzása; az arcvonal, a harcok hullámzása; a munkaerő hullámzása: az a jelenség, hogy a munkavállalók száma a kilépő és felvételre kerülő dolgozók számától függően változik, s ennek során a munkaerő egy része kicserélődik. Künn, néhány égő fáklya fényénél rémséges néptömeg hullámzását látni. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben) Ritmikusan váltakozó folyamat; erősödés-gyengülés, hullámszerű változás, ingadozás. Érzelmi, indulati hullámzás; az érdeklődés, a figyelem, a hangulat hullámzása; a politikai élet hullámzása. Fenkölt igéretei az eseményeknek bekövetkező hullámzásában … csalogatásnak, szédítésnek bizonyultak. (Kuncz Aladár) || a. (átvitt értelemben) Érzelmeknek, lelki jelenségeknek v. ezek testi kísérő jelenségeinek hullámszerű váltakozása. A bizonytalanság … szívét … hullámzásban tartá. (Eötvös József) A gömbölyű térdek, amelyeket látott, erős hullámzásba hozták a vérét. (Krúdy Gyula)
Szóösszetétel(ek): 1. hullámzásgátló; 2. árhullámzás; kedélyhullámzás.
hullámzási.
