hulladék
hulladék főnév -ot, -a
1. A feldolgozott anyagnak a termelő folyamat során visszamaradt része, amelyet felhasználni vagy egyáltalán nem, vagy csak megfelelő átalakítással lehet. ® Kezelési hulladék; felhasználja, összegyűjti a hulladékot.
2. Elhullott, elszóródott, rendsz. értéktelen anyag, szemét. Kilökte a hulladékot. Csak most látta az ember a bástyaudvaron felhalmozott tarka szemétdombból, hogy mi minden gyűlt fel egy és félév alatt a szobákban. Haszontalan holmik, hulladékok, … rongy és fehérnemű-foszlány. (Kuncz Aladár) || a. Ételmaradék. Hulladékon él. A kutyákkal ellenséges lábon áll: azok őelőle, ő pedig azok elől eszi el az úri asztalok hulladékait. (Mikszáth Kálmán)
3. (átvitt értelemben, régies, irodalmi nyelvben) Töredék (I. 2). A közmondatok [= közmondások] … ősrégi eredetűek. Mint … a népköltészet egyes hulladéki, magába a nyelvbe olvadva, szállnak firól fira. (Arany János)
4. jelzői használat(ban) (átvitt értelemben, régies, irodalmi nyelvben) Nem vmely nagyobb egészhez tartozó, töredékes, kisebb jelentőségű <művészi alkotás>. Nyolc év óta gyűlt hulladék verseimet valahára … sikerült összeszednem. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): hulladékanyag; hulladékfelhasználás; hulladékgyűjtés.
hulladékos.
