huhukol
huhukol ige -t, -jon, (régies) huhukkol (népies, hangutánzó)
1. tárgyatlan Huhog (1). A nagy remekművű álló órán mér kétszer huhukolt a bagoly. (Jókai Mór)
2. tárgyatlan (átvitt értelemben, költői) Ijesztő hangokat hallat.
3. tárgyas (ritka, irodalmi nyelvben) Huhukol vmit: vmely fázó testrészre ismételten ráfúj, rálehel, hogy felmelegítse. Soká huhukkolta a körmét a gázlámpa alatt, … csak aztán ment be a szobába. (Móricz Zsigmond)
Igekötős igék: ráhuhukol.
huhukolás; huhukoló.
