hűhó
hűhó főnév -t, -ja (bizalmas)
1. <Az ügy, dolog jelentőségéhez képest> aránytalanul sok beszéd, felesleges hangoskodás. Nagy hűhót ® csap vminek. Nem érdemes ilyen nagy hűhót csapni e miatt a tévedés miatt. Ha … azt kérdi valaki: miért ez a nagy hűhó elvekről, … kisül, hogy semmiért; mert én egyetlen elvet sem tagadtam meg. (Vörösmarty Mihály) Jön már az erősb kor: szavak után tettek. | Ál-lelkesedésnek kezd fogyni határa, Az üres hűhónak lefelé száll ára. (Arany László)
2. (ritka) <Vmely közösségben> a rend megzavarásával és zenebonával járó (nagyobb) megmozdulás, ill. az ennek következtében keletkező zavaros állapot. Nem kell nagy hűhót csapni, viselkedjék mindenki nyugodtan. Visszavenni tőlünk fegyver által Az apja elvesztette földeket, | … ez őrségünk oka, S az országos hű-hónak kútfeje. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
3. Nagy pompa, látványos ünnepség; cécó. Nagy hűhóval ünnepelték a híres moziszínészt. Mit jelent e hű-hó gyászos özvegy házban, Hol a dinomdánom régen volt szokásban? (Arany János)
Szólás(ok): sok hűhó semmiért: vmely jelentéktelen üggyel, esettel kapcsolatban rendezett, nevetségesen nagyszabású cécó (2), felhajtás, az a körülmény, hogy vmely apró dolgot túlzottan felfújnak.
