hosszában
hosszában határozószó, (népies) hosszába
1. Hosszúsága irányában. Széltében és hosszában egyforma. Hosszában viszi a létrát, nem keresztben. A papírt hosszában összehajtja. Hosszában kettéhasítja a fát. Megmérte a földet, de csak hosszában. Hosszában veszi a szövetet a szoknyához. Alig bírja már a lábam, El kell dőlnöm itt hosszában. (Petőfi Sándor) Egy nap apám | elővett, és mialatt a divány | hosszában hevertünk, megtanitott | a titokra, tízesek, százasok | hogy nőnek föl egymáson ezerig. (Szabó Lőrinc)
2. (ritka) Egy hosszában: megszakítás nélkül, egyvégtében. És mi az emberiség története? vérfolyam, amely | … egy hosszában szakadatlan foly le korunkig. (Petőfi Sándor)
3. (névutószerű haszn, birtokos jelzős szerkezetben) Hosszan a névszóval kifejezett térbeli tárgy mentében, mellett. Az egész part hosszában villák állanak. Egy testes ősz ember hanyatlik a falhoz, s dől el a fal hosszában. (Gárdonyi Géza)
