hömpölyög
hömpölyög tárgyatlan ige -tem [e], ..lygött, -jön (rendsz. csak 3. személyben)
1. <Víztömeg> széles hullámokat vetve, lassan, de sodró erővel nyomul előre. Félelmetesen hömpölyög az ár. A nagy folyam méltóságteljesen hömpölygött. Míg hömpölyög körül a tenger árja, Az ő szigete enyhes csodatáj. (Tóth Árpád) || a. Hömpölyögnek a hullámok: szabályos időközökben emelkedve és süllyedve követik egymást. A tenger aznap mozgékony volt, s délben már másfél méteres hullámok hömpölyögtek. (Gárdonyi Géza) || b. (átvitt értelemben) Áradásként tovább terjed. A bűntengert szabadítom föl, … Hogy végtől végig hömpölyögjön. (Ady Endre)
2. (átvitt értelemben) <Emberek, járművek tömege> hullámzó mozgással lassan, ellenállhatatlanul tódul előre. Nagy sokaság hömpölygött az utcán. Byron [mondja] a tengerről …, hogy rajta százezer hajóhad nyomot nem hagyva hömpölyg. (Kossuth Lajos) A népség ezrivel tolong, Hömpölyög, mint a kiáradott folyó. (Petőfi Sándor) || a. (átvitt értelemben, költői) <Kígyó> lassú, kígyózó mozgással halad. Az óriás boa Nagy martalékkal hömpölyög tova. (Arany János)
3. (költői) <Hang> meg-megerősödve és el-elhalkulva áramlik, terjed tova. És hömpölyög … a hahota. (Ady Endre) Sírás … hömpölyög fönn a levegőben. (József Attila)
Igekötős igék: áthömpölyög; elhömpölyög; kihömpölyög.
hömpölygés; hömpölygő.
