hők [2]
hők [2] mondatszó
1. (népies) <Ökröt hátraléptető szóként:> hátra! vissza! Hők te, Csákó!
2. (ritka, költői, gúnyos) <Személyt hátrálásra parancsoló szóként.> Jól láttam [álmomban] szembehunyva is, Vörös plaidben s parasollal [= napernyővel] Hogy állt ki madame Paris. | A [felszarvazott] királyt riasztja: hők! | Az dühében vágtat, bőg. (Arany János)
