hódolat
hódolat főnév -ot, -a (többes számban ritka)
1. Vkinek személye v. rangja iránt érzett, gyak. alázattal párosult nagyfokú tisztelet. Néma hódolat; hódolatának tárgya; bemutatja, kifejezi hódolatát vkinek, vki előtt v. vki iránt; hódolattal adózik vkinek; hódolattal járul vki elé; hódolattal vesz tudomásul vmit; hódolattal viseltetik vki iránt. Csak hódolat illet meg, nem birálat. (Madách Imre) || a. Vki felsőbbségének elismerése; vkinek a rendelkezései előtt való meghajlás, (köteles) tisztelet. Alattvalói, fiúi, jobbágyi hódolat. Csillogó követség, hódolatra híven | Üdvözölte Mátyást. (Arany János)
2. <Udvarló v. szerelmes férfi részéről> nagyfokú tisztelet vmely nő iránt; rajongás, imádat. A férfi tekintete rajongó hódolatot fejezett ki. A feleségemet az anyám helyébe állítottam, – ugyanazt a hódolatot juttattam neki, amiben édesanyámat részesítettem. (Móricz Zsigmond)
3. (bizalmas, tréfás, túlzó) Hódolatom!: <udvariassági kifejezésként, köszöntésként>.
Szóösszetétel(ek): hódolatnyilvánítás; hódolatteljes.
hódolati.
