hívat
hívat [í v. i] tárgyas ige -tam, -ott, ..asson
1. Közvetítő személy útján meghatározott helyre v. magához hív, kér, rendel vkit. Orvost hívat a beteghez. Hívattál, itt vagyok. Telefonhoz hívatta. A királynét hívatják, és megmondja néki a király, hogy miért beteg a fia. (Mikes Kelemen) „Hát a másik hol van?” fanyalogva kérdi. | Senki sem hinné, hogy kedves öccsét érti. | „Szénát hord szegényke künn, a béresekkel, | Hivatom” – de György úr ezt rikoltja: „nem kell”. (Arany János) A király … azzal a szándékkal hívatta magához Fortunátus Imrét, hogy őt falatja fel az oroszlánnal. (Móra Ferenc) || a. (vallásügy) Hívatja a papot: a) (régies) házasságot kíván kötni. Dorottya Oporral mindjárt kezet csapott: | Levágatta tulkát, s hívatta a papot. (Csokonai Vitéz Mihály) b) a halotti szentséget, az utolsó kenetet kívánja feladatni vkinek. Olyan rosszul volt az apjuk, hogy már hívatták a papot. || b. (régies) Törvénybe hívat vkit: törvény elé idézteti. Árvult kastély gondját Kóbor kutya őrzi, Hivasd a törvénybe, | Ha tudod, Werbőczi. (Ady Endre) || c. Közvetítő személy útján vendégségbe hív vkit. Lakodalomba, torra hívat. Engem is hívatott a lakodalmába, de nem mentem el.
2. Vminek hívatja magát: <megszólításban> vmely állapot, foglalkozás, méltóság, rang, cím nevének megadását követeli a maga számára; megköveteli, elvárja, hogy annak hívják. A régi úri világban méltóságos asszonynak hívatta magát. Szereti magát professzor úrnak hívatni.
Igekötős igék: áthívat; behívat; egybehívat; elhívat; előhívat; felhívat; félrehívat; hazahívat; idehívat; kihívat; lehívat; meghívat; odahívat; összehívat; visszahívat.
hívatás; hívatott.
