hibátlan
hibátlan melléknév -ul, -abb
Olyan <személy, dolog>, aki, amely nem hibás, akiben, amelyben nincs hiba. Hibátlan áru, gyümölcs, írás, kezelés, kiejtés, modor, okoskodás, öltözködés, számítás, szem, termet, vers; hibátlanul beszél, ír, jár el. Ime, hát megleltem hazámat, | a földet, ahol nevemet | hibátlanul írják fölébem. (József Attila)
hibátlanság.
