herélt
herélt [e] melléknév és főnév
I. melléknév -en [e] Olyan <hím állat v. férfi>, amelyet v. akit kiheréltek. Herélt borjú, csikó, disznó, ló.
II. főnév -et, [e], -je [e] v. (ritka, régies) -e [e] Herélt állat v. (régies) férfi, ifjú. Vett egy heréltet és egy kancát. A heréltek kórusa. || a. (régies) Ilyen férfi mint (rab)szolga v. őr gazdag keleti urak udvarában főként, háremében. A szemfül [= szemfüles] heréltek utánadzúdúlnak, | Jer más oldalára a fénylő Sztambulnak. (Csokonai Vitéz Mihály) Valentinián … kedves heréltét s kerítőjét szenátorrá nevezi [ki]. (Vörösmarty Mihály)
heréltség.
