helyeslő
helyeslő [e-ë] melléknév -n v. -en, -leg [e, e]
1. Olyan <személy>, aki vmit helyesel. A fia elhatározását helyeslő apa.
2. Olyan <megnyilatkozás>, amellyel vminek a helyeslését fejezzük ki; egyetértő, jóváhagyó. Helyeslő fejbólintás, felkiáltás; helyeslőleg int, bólint; helyeslően vesz tudomásul vmit. Iván helyeslőleg inte fejével a bölcs mondatokra. (Jókai Mór)
