hasal
hasal ige -t, -jon
1. tárgyatlan <Pihenésből, lustaságból v. rejtőzés, leskelődés végett> hason fekszik. A fűben, a földön hasal. A macska az egérlyuk előtt hasal. Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya, Küszöbre a lábát, erre állát nyujtja. (Arany János) A fűben ott hasalt a deák. (Móra Ferenc) Ó a könyvek! … hideg fedezékek padlóján hasalva, … nyelte Fedor azt a betűsorokba zárt csodavilágot. (Karinthy Frigyes)
2. tárgyatlan Vhová hasal: úgy fekszik, dől, esik vhova, vmire, vkire, hogy hasával ránehezedik. Rám, rád, ránk, rátok, rájuk hasal. Hasalj a fűbe! A földre hasalt. Vö.: ráhasal. Arcra! – kiáltotta Gergely. A százötven katona a földre hasalt. (Gárdonyi Géza) Mi, gyerekek … versenyt hasaltunk a földre, hogy kihúzzuk az ágy alól a teknőt. (Móricz Zsigmond) || a. tárgyatlan <Szándéka, akarata ellenére> hasra esik (vhová). Egy pocsolyába hasalt.
3. tárgyatlan (átvitt értelemben, bizalmas) A tárgy kellő ismerete nélkül, készületlenül, találomra, hasból beszél. Nem tanult, s most hasal össze-vissza. || a. tárgyas Ily módon mond vmit. Azt hasalta, ami éppen eszébe jutott.
Igekötős igék: belehasal; elhasal; kihasal; lehasal; odahasal; ráhasal; végighasal.
hasaló.
